Vajas pogácsa + díj

Újabb taggal bövül a sós sütemények klubja a blogon, méghozzá ezzel a szuper kis omlós pogival. Még sosem sütöttem pogácsát, de megjött a kedvem hozzá, hiszen egész jól sikerült. Köszönöm a receptet Babettnek!

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg margarin vagy vaj (én margarint használtam+egy kis zsírt)
• 3 dkg élesztö
• 1 dl tej
• 1 kis doboz tejföl (creme fraiche-t használtam)
• 2 tojássárgája +1 egész tojás a kenéshez
• 3 kvk. só
• 1 ek. olvasztott margarin
• sajt, szezámmag szóráshoz

Az élesztöt egy csipet cukorral a langyos tejben felfuttatjuk. A liszthez adjuk a sót, majd elmorzsoljuk benne a margarint. Ennek a kupacnak a közepébe egy kis mélyedést készítünk és ebbe rakjuk a tojások sárgáját, a tejfölt és a felfuttatott élesztöt. Jól összedolgozzuk. Lágy, de nem túl ragadós tésztát kapunk. Ha nagyon ragacsos lenne, adjunk hozzá lisztet. Ha készen vagyunk ezzel, letakarjuk és fél órát pihentetjük. Az idö leteltével lisztes felületen kinyújtjuk, lekenjük az olvasztott vajjal/margarinnal és feltekerjük, mint a bejglit. Ismét 20 percet pihentetjük.

Kinyújtjuk, éles késsel bevagdaljuk, de ez el is maradhat. Kiszaggatjuk a pogikat, egy sütöpapírral bélelt tepsire helyezzük öket és 20 percet állni hagyjuk. Ezalatt lekenjük öket a tojással és megszórjuk sajttal vagy szezámmaggal. Forró sütöben megsütjük (én 220 fokra állítottam, lehet sok volt). Nagyon finom, omlós pogikat kaptam, annyira nem jöttek fel magasra, de lehet, hogy túl vékonyra nyújtottam ki öket. Az ízén ez semmit nem rontott :))

A héten hozzám is eljutott egy díj, méghozzá négyszer: Mrita, Flóra, Adél és Zsófi is meglepett ezzel a nagyon kedves díjjal, ezúton köszönök Nekik!

A szabály értelmében 3 dolgot el kell árulnom magamról. Íme:

• Kislány koromban nem babáztam, hanem "matchboxoztam", az autókkal szerettem játszani. Volt is egy doboz "merdzsóm" :) 

• 7 évig zeneiskolába jártam, fuvolázni tanultam, amit nagyon szerettem és most már bánom, hogy abbahagytam. Azóta is vágyam, hogy legyen egy saját fuvolám.

• Szörnyü gyüjtömániában szenvedek. Én már szinte mindent gyüjtöttem életem során: bélyeget, telefonkártyát, szalvétát, de a legbüszkébb a radírgyüjteményemre vagyok, mert az senkinek nem volt és nekem a világ több országából voltak radírjaim :) Manapság is tart a mánia, föleg konyhai dolgokra vonatkozik. Meg fémdobozokra, fülbevalókra, harisnyára, flip-flop papucsra, mütyürökre stb...

Akinél jártam, már mindenkihez eljutott ez a díj, így én most nem nevezek meg külön senkit, remélem nem baj...