Mivel több érdeklödö üzenetet is kaptam és csodálatos módon a Facebook követöim száma is minden héten picit gyarapodik, úgy gondoltam, írok egy pár sort. Hiszen a blogot nem zártam be, nem is tervezem abbahagyni, csak most a körülmények nem kedvezöek. Költözés után-alatt-elött vagyunk. Amint újra lesz saját konyhám visszatérek, hiszen nagyon hiányzik ez a kreatív kikapcsolódás, amit a blogolás jelent számomra. És a blog által megismert kedves bloggertársak közössége is hiányzik. Na, de akkor röviden:
Augusztusban megtartottuk az esküvönk. Hosszan írhatnék róla, de ehelyett érjétek be ennyivel: olyan volt, amilyennek megálmodtuk! A csodálatos Balaton partján, szeretteink körében, imádtuk minden egyes pillanatát. És egy fotó:
A kutyusunkról is csak jó híreket tudok hozni. Újra talpraállt, tud járni. Igazából futni jobban tud, mint sétálni. Nem gyógyult meg teljesen, a jobb lábára sántít, sétákhoz a házilag gyártott hámot használjuk, hogy tehermentesítsük a gerincét, így egy picit nehézkesebb a kutyasétáltatás. Sokan (orvosokat beleértve) megdícsérik ezt a technikát, amivel megkönnyítjük a kutyusunk mozgását. Szerencsére a hangulatával semmi gond, nagyon virgonc, játékos, teljesen hozzászokott már az új szituhoz. A hátsó lábai megerösödtek, már a fülét is meg tudja vakarni :) A lakásban teljesen egyedül közlekedik, szobatiszta és rosszcsont, rohangál, néha még ugrálni is akar. És persze élvezi, hogy a lépcsön ölben visszük föl-le. Ezt egy puszival minden alkalommal meg is hálálja :)
Egyelöre most csak ennyit. Nem tudom, mikor térek vissza, de remélem, minél hamarabb. Legyetek résen!
