Macaront ettem Mentonban

Bizony ám! Méghozzá életemben elöször. Természetesen nem a hétvégén ugrottunk el Franciaországba, hanem még a nyáron.

Menton, az olasz-francia határon fekszik és a citrom fövárosa. Ennek jegyében mindenhol lehet kapni helyi készítésü limoncellot, ami olasz, de itt francia... Be is tértünk egy limoncello boltba, ahol "mandarincellot" kóstoltunk. Hú, szerintem sokkal finomabb! Úgyhogy már elhatároztam, hogy amikor a papáéknál érik a mandarin télen, én is készítek ilyen likört! Már alig várom!

És végre ettem macaront! Pisztáciásat és málnásat. Nagyon finom volt, lehet, majd egyszer én is sütök, bár egy picit macerásnak tünik és annyira pedig nem ájultam el töle, mint amennyire azt hittem, hogy el fogok.

Inkább lehet, hogy majd létrehozok egy tradíciót és amikor Franciaországba visz az utam, mindig betérek egy macaronra...

Más: Amint már észrevettétek már megint megváltozott a külsöm. Nekem nagyon tetszik, szerintem cuki a háttér, de mégsem vagyok biztos a dolgomban. Ugyanis kaptam olyan visszajelzést, hogy szinte semmi nem látszik a háttérképböl, azaz kb. így jelenik meg:

Az a gyanúm, hogy ez a formátum a régebbi tipusú (nem 16:9-es) monitorokon jelenik meg, illetve akik nem laptopot használnak. Így tényleg nem valami csinos az oldalam, nem is látszik, hogy a jobb oldalon egy kiskanál van :( Nálam így jelenik meg az oldalam és remélem még sokaknál:

Így azért pofásabb szerintem. A kérésem az lenne, hogy ha van 1 percetek, írjátok meg nekem megjegyzésben, hogy az 1. vagy a 2. formátumban láttok engem. Csak kíváncsiságból... Köszönöm szépen!

A világ legcsodálatosabb helye

Szerencsés vagyok, mert sokat utazom, gyönyörü helyeken járok, de a legszerencsésebb azért vagyok, mert a világ legszebb pontján születtem, ott van az otthonom.

A Balaton-felvidék, pontosabban a Tapolcai-medence. Ezek a képek a Szent György-hegyröl készültek.

És a végére a családi büszkeség, Apukám erön felüli munkájának gyümölcse, a Haláp-hegyen lévö szölönk és a kilátás (háttérben a Szent György-hegy, a Badacsony, a Gulács- és a Tóti-hegy).

Nem csoda, hogy Apu szeret itt dolgozni nap mint nap, még ha fárasztó is, hiszen csudaszép itt! Van minden, gyümölcsfák, zöldség és persze bor. Tegnap volt a piros szölö szüret, sajna most nélkülem... Pedig nagyon jó munkaerö vagyok :)

Brokkolis tagliatelle citromos-fokhagymás halfilével + Portofino

Valami miatt mostanában nem kívánom a húst. Nem tudom, mi ütött belém, de egyszerüen nem tudom megenni. De még a csirkét sem, ami amúgy a kedvencem. Ezért beleástam magam a Dolce Vitaba. Természetesen a Fözzünk olaszul címü közkedvelt blogról beszélek. Itt bukkantam rá erre a receptre. 

 

Hozzávalók:

• 25 dkg halfilé (én most életemben elöször pangasiust használtam)
• 2 gerezd fokhagyma
• friss citromlé
• olívaolaj
• brokkoli
• só, bors
• tészta

Felteszünk vizet forrni. Eközben a halfilét felkockázzuk nagyobb darabokra. Olívaolajon pár perc alatt megpirítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, citrom levével meglocsoljuk. Amikor a víz felforrt, beletesszük a tésztát és a brokkolit is. Ha tésztának túl hosszú a fözési ideje (mondjuk 10 perc), akkor 1-2 perc elteltével adjuk csak hozzá a brokkolit. Amikor kész leszürjük, de 1-2 evökanállal tegyünk félre a tészta fözövizéböl, ezzel majd meglocsoljuk a halacskát. Ügyesen összekeverjük a brokkolis tésztát a fokhagymás-citromos hallal és ekkor egy picit meglocsoljuk a félretett vízzel. Isteni, gyors, egyszerü és még egészséges is!

Apropó Dolce vita... Nekem is volt benne részem a nyáron, hiszen gyönyörü helyeken jártam. Portofino Olaszország St. Tropez-ja, tejesen magával ragadott! 

Nem a luxus, az éttermek, a butikok és óriási vitorlások ejtettek rabul, hanem a város fekvése, az utcák, a színes épületek, az azúrkék tenger.

És ezeket ingyen adják...

Dolce Vita pizza + Manarola

Amikor pizzát sütöttem, általában Jamie receptjét használtam. Eddig. Ugyanis a Dolce Vita oldalon rábukkantam erre a pizzatésztára és eléggé bejött. Nincs semmi gond Jamie receptjével, de ez a pizza, jobban hasonlít arra, amit Itáliában ettem: vékony, az alja ropogós, de a teteje puha marad. Azt hiszem, mostantól ezt fogom megsütni.

 

Hozzávalók:

(2 pizzához)

• 25 dkg liszt
• fél zacsi szárított élesztö
• csipet só
• 1 ek. olivaolaj
• 1,5 dl meleg víz
• 1/2 tk. cukor

Én egy picit másként készítettem, mint ahogy az eredeti recept írja, de nem ártottam vele, azt hiszem. Szóval, egy tálba minden hozzávalót beleteszünk és a gépi mixer dagasztó karjaival kb. 4-5 percig dolgozunk rajta. Ha már szépen összeállt, legalább 2 órát kelni hagyjuk (de akár 5 órát is lehet keleszteni az eredeti szerint). Az idö leteltével (én ma ezalatt sütit sütöttem, holnap meg is látjátok), a sütöt 200-250 fokra elömelegítjük. A megkelt tésztát ketté vesszük és mindegyiket vékonyra, 2-3mm vastagságúra nyújtjuk. A tésztát villával picit megböködjük, megkenjük a paradicsomszósszal ( sürített paradicsom + füszerek: oregánó, bazsalikom, kakukkfü, bors, picike cukor) és már mehet is rá a feltét. A sütö alsó "polcára" tesszük és 5-10 perc alatt megsütjük.

Ha már egyszer Olaszország... Cinque Terre felé is barangoltunk, elsösorban  Manarolát  látogattuk meg:

Meseszép hely, akárcsak testvérei: Monterosso, Vernazza, Corniglia és Riomaggiore. Aki teheti, látogasson el ide!

Csavarogtunk: Santillana del Mar

A három hazugság városának is nevezik, ugyanis se nem szent (Sant), nem is lapos (llana) és még csak tengere (Mar) sincsen, ahogy az a nevéböl következne. 

 Az igazság az, hogy az észak-spanyol városka neve Szent Ilonának (Santa Illana) állít emléket, akinek sírját a helyi Colegiataban, román templom / bencés kolostorban találjuk meg. 

Már elsö pillanatban beleszerettem a környékbe, Cantabria tartomány gyönyörü. Kezdek rájönni, hogy Spanyolország, Francia- és Olaszországhoz hasonlóan olyan, hogy bárhová is pottyansz, biztos találsz valamilyen kincset! Amúgy is különleges vonzalmat érzek a kisvárosok iránt, talán azért, mert én is kisvárosi lány vagyok. 

 Visszatérve Santillánához... Lélegzetelállító középkori hangulatú hely, aminek közvetlen szomszédságában található a híres altemirai barlang, a még híresebb barlangrajzokkal. Sok helyi finomság is van, mint például a szerintem tejespite. A nevére már nem emlékszem, de az íze és állaga teljesen olyan volt, mint az én általam is megsütött finomság, valamint az almabor, ebböl hoztunk is egy üveggel, de még nem kóstoltuk meg. És azért olyan nagyot nem is lódít Santillana, hiszen a tenger igazán közel van hozzá...

Kirándultunk: A varázslatos Monchique

Ismét gyönyörü vidékre tévedtünk a hétvégén. Algarveban jártunk megint. A tengerparttól pár kilométerre húzódó hegyekben fekszik a termálvízéröl híres Monchique. 

Katt a nagyításhoz!

A burjánzó, üde növényzet között, források, patakok csordogálnak. Több termálhotel is megtalálható itt, de nem óriási épületek ezek, a természetbe illeszkednek. Csupán 20 percre a zsúfolt tengerparttól, a nyugalom szigetén találtuk magunk, teljesen más világba csöppentünk! Portugália ismét bebizonyította, mennyire ezerarcú kis ország!

Amíg én kirándulgattam, fantasztikus dolog történt. Rendszeres olvasóim száma meghaladta az 50-et! El sem hiszem! Soha nem gondoltam volna, hogy a családomon és a barátaimon kívül más is felém téved majd. Köszönöm az összes regisztrált olvasómnak! Az "újoncokat", Vicát, Évát, Katát, Petrát és Csoszit pedig szeretettel köszöntöm! Titkos vágyam, hogy még idén meglegyen a 100. követöm...

Kukoricapelyhes csirke - most olaszosan

Nemrég készítettem füszeres csirkemellet kukoricapehely bundában, ami nagyon fincsi lett. Most kipróbáltam úgy, hogy joghurt helyett füszeres (oregano, bazsalikom, kakukkfü, ici-pici cukor) paradicsomszószba mártogattam bele a csirkemell darabkákat és utána hempergettem bele a kukoricapehelybe. Majd 200 fokos sütöben megsütöttem. Így is finom lett!

Egy csipet Facebook oldalán pillantottam meg a minap, hogy otthon már kezdödik a kukoricaszezon. Hú, szerintem én vagyok a világon az egyik legnagyobb kukorica rajongó és óriási pechemre nálunk nem lehet kapni (+1000 pont Magyarországnak)!!! De annyira megkívántam, hogy vettem vákuum csomagolt fött kukoricát, csak a feeling kedvéért...

Nézzük, ma hova megyünk strandolni!

 

Ma Lagoa városkától nem messze fekvö Carvoeiro strandját választottam. Nekem ez az egyik kedvencem, a fekvése miatt. Ez egy picike öböl, sziklákkal körbezárva, egyböl a halászfalu "közepén".

Tejespite eperrel

Megint egy szupi receptre bukkantam, ezúttal Orsi blogján. Nagyon-nagyon egyszerü elkészíteni és csudafinom, föleg friss gyümölccsel! Én nem sütöttem bele, csak utólag pakoltam meg eperrel. Azt hiszem, új kedvencre leltem...

Hozzávalók:

• 8 dkg porcukor
• 3 db. tojás
• 15 dkg liszt
• 2 dl tejszín
• 2,5 dl tej
• 1,5 tk. vanília aroma 
• bármilyen gyümölcs vagy lekvár

A cukrot a tojásokkal habosra verjük. Belekeverjük a lisztet, majd hozzáadjuk a tejszínt és a tejet is (a vanília aromát a tejbe önthetjük). Egy 30x15 cm-es tálat vagy tepsit kivajazunk, kilisztezünk és a palacsinta sürüségü tésztát beleöntjük. 180 fokon, kb. 30 percet sütjük.

Úgy döntöttem, hogy minden bejegyzésem végén megmutatok egy általam már letesztelt Dél-Portugál, algarve-i strandot, praia-t. Elsöként egy apró, sziklás, gyönyörü partszakaszt ajánlok, ahol szüleimmel voltam elöször. A képen látható falépcsökön lehet megközelíteni a strandot. Csodálatos hely! A Praia do Camilo, Lagos városától nem messze található:

Ezennel köszöntöm 48. és 49. olvasóm, Feketepillangót és Vicuskát! Örülök, hogy csatlakoztatok, remélem kellemes perceket töltetek nálam. Kíváncsiam várom, ki lesz az 50.!!!

 

Praia dos Salgados, a sós strand - édesszájúaknak is

Itt vagyok, ragyogok, napelemeket feltöltöttem. Három napig a hasamat süttettem, szó szerint. Mivel párom családja Algarveból származik, nagyszülei a mai napig ott élnek, nagyon kiváltságos helyzetben vagyunk. Bármikor leugorhatunk a portugál riviérára. Ehhez nem tudok hozzászokni, hiszen a tengerpart nem természetes közegem, én balatoni lány vagyok. És tudjátok mit? A Balatonba ezerszer szívesebben csobbanok bele, mint az óceánba: nem hullámzik, nem hideg és édes!!! Föleg a szívemnek. Az óceánt távolról szeretem, csodálom és azért néha meg is mártózom benne. Általában Salgados strandját válasszuk, ahol több kilométer hosszú az aranyló part.

Nagyon szuper idö volt, meleg, de a szél kellemesen fújdogált. Így célomat elértem és sikerült egy kis színre szert tennem :) Párom szüleinél, a nagyszülöi háznál volt halvacsora is: grillezett makréla és szardínia. Én a makrélára esküszöm... Most irány a konyha, próbálom kifundálni, mi legyen az e heti menü!

Vendégpostom Chez Sandránál

Nagyon megörültem, amikor Sandra megkért, írjak provence-i élményeimröl egy vendégpostot! Provence és a Côte d'Azur csodálatos! Ha kedvet kaptatok, Sandránál elolvashatjátok kis írásom Kutyafuttában Provenceban címmel!

Kirándultunk: Castelo de Almourol

Tegnap ünnepnap volt, így elmentünk kirándulni. Már egy ideje tervezzük, hogy meglátogatjuk ezt a helyet, ami kb. 80 km-re van tölünk. Ez a vár már 1129. óta áll itt, a Tejo-folyó sziklás kis szigetén. A többi képek a közeli kis falucskában, Constânciában készültek.

Katt a nagyításhoz!

Természetesen gasztronómiai élményben is volt részünk. Isteni finom kis sütiket ettünk: a tészta mandulamarcipánból, a töltelék tojáskrém. Isteni volt!!! És óriási citromokkal is találkoztunk :)

Katt a nagyításhoz!

Kóstoltál már illatot?

Mert én igen. Nagyon furcsa érzés. Nyáron Provanceban jártunk és teljesen véletlenül Tourrettes sur Loup-ban kötöttünk ki. Nem volt tervezve, mindig ott álltunk meg, amelyik hely éppen megtetszett. Sétálgattunk a kis városka ódon, macskaköves útjain, képeslap után vadászva. Betértem egy kis üzletbe, ahol nemcsak képeslapot, hanem ibolyacukorkát és nyalókát vásároltam. Gondoltam, ez itt a helyi jellegzetesség. De még milyen jól gondoltam! Kiderült, hogy ez a városka az ibolya fövárosa, a kandirozott ibolyától kezdve, a szappanon át, lekvárt és különféle édességeket készítenek belöle. Amikor elöször megkóstoltam, nem tudtam leírni az ízét. Hiszen nem is ízt éreztem a számban, hanem illatot.